2012. február 5., vasárnap

Kezdőknek szóló útmutató

A Linux Mint, mint talán a legfelhasználóbarátabb Linux disztribúció, idális azoknak, akik most szeretnék elkezdeni a Linuxszal való ismerkedést, esetleg váltani szeretnének, de nem tudják, mire számítsanak, hogyan fogjanak neki.

Úgy gondoljuk, hogy a Linux Mint telepítéséhez és mindennapi feladatokra való használatához nem szükségeltetik előzetes linuxos tapasztalat és hosszas tanulás. Hasznos lehet ugyanakkor, ha az érdeklődők az alapokat egy helyen összegyűjtve megtalálhatják. Készítettünk ezért egy útmutatót azoknak, akik most találkoznak először a Linux Minttel, vagy általában Linuxszal, és szeretnének segítséget kapni a rendszer megismeréséhez, telepítéséhez, vagy esetleg csak kíváncsiak és általános képet szeretnének kapni a Linuxról, Linux Mintről. Az írás célja, hogy aki figyelmesen olvassa, elegendő információt kapjon a Linux Mint 12 telepítéséről és használatáról ahhoz, hogy önállóan elboldoguljon vele. Éppen ezért az útmutató megértéséhez semmilyen előzetes Linux-ismeret nem szükséges. Minden témakört nyilván nem állt módunkban kifejteni, de a leírtak remélhetőleg elegendők lesznek arra, hogy az átlagos felhasználói kérdéseket megválaszolják.

Az útmutató bevezetőjét és a tárgyalt témaköröket itt találjátok.

Reméljük, hogy sokaknak segítségül szolgál majd ez az írás a Linux (Mint 12) megismerésében!
Bár igyekeztünk az útmutatót többen, alaposan átnézni, nem lehet kizárni, hogy valamilyen hiba vagy pontatlanság maradt benne. Ha ilyesmit észleltek, kérlek jelezzétek nekünk. Észrevételeiteket, javaslataitokat vagy kérdéseiteket kommentként vagy e-mailben várjuk.

Szeretném emellett megragadni a lehetőséget és ismét felhívni a figyelmeteket arra, hogy bármilyen benneteket érdeklő témában írt cikkel segítségére lehettek a Közösségnek! Az útmutatókat tartalmazó Dokumentációk kategória mellé ezért létrehoztuk a Súgó kategóriát is, ahova szintén várjuk általánosabb, átfogóbb témákról írt bejegyzéseiteket.

Linux Mint 12 kezdőknek

 A Linux Mint egy kimondottan felhasználóbarát Linux disztribúció, amit ennek köszönhetően sokan választanak a Linuxszal való ismerkedéshez.

Ez az útmutató kimondottan azoknak készült, akik most találkoznak először a Linux Minttel, vagy általában Linuxszal, és szeretnének segítséget kapni a rendszer megismeréséhez, telepítéséhez, vagy esetleg csak kíváncsiak és általános képet szeretnének kapni a Linuxról, Linux Mintről. Az útmutató megértéséhez semmilyen előzetes Linux-ismeret nem szükséges.


Úgy gondoljuk, hogy a Linux Mint telepítéséhez és mindennapi feladatokra való használatához nem szükségeltetik előzetes linuxos tapasztalat és hosszas tanulás. Az írás célja, hogy aki figyelmesen olvassa, elegendő információt kapjon a Linux Mint telepítéséről és használatáról ahhoz, hogy önállóan elboldoguljon vele. Vannak természetesen kevésbé kompatibilis hardverek és olyan különleges szoftverigények, amik mélyebb tudást igényelnek. Minden témakört sajnos nem áll módunkban ebben az útmutatóban kifejteni, így most nem térünk ki minden eshetőségre és beállításra - csak a legfontosabb lépéseket, funkciókat vesszük számba, a legáltalánosabb körülményeket feltételezve. Ez azonban elég kell, hogy legyen arra, hogy egy átlagos felhasználó igényeit kielégítse.

A Linux Mint korábbi, 11-es verziójához készült hivatalos felhasználói kézikönyv PDF formátumban magyar nyelven is elérhető. Ebben az útmutatóban minden képernyőkép a Linux Mint 12-es (Gnome) verziójáról készült, és néhány információ (különösen az asztali környezettel kapcsolatosan) csak erre a kiadásra vonatkozik. A témakörök felépítése hasonlít ugyan a hivatalos kézikönyvéhez, de máshol vannak a súlypontok, így a két olvasmány bizonyos mértékben kiegészíti egymást.

Az útmutató a következő részekből áll:
  • Elsőként megnézzük, milyen letöltési lehetőségeink vannak, és megismerkedünk a Linux Mint-lemezről való indítás után kapott ún. live környezettel;

  • Ezután áttekintjük a telepítéssel kapcsolatos megfontolásokat és sorra vesszük a telepítés lépéseit;

  • Az érdeklődők számára külön leírásban részletezzük, hogy mit érdemes tudnunk a particionálásról, és mire kell odafigyelnünk a művelet során;

  • Áttekintjük a rendelkezésre álló Gnome és MATE asztali környezeteket;

  • Sorba vesszük azt is, hogy mely tevékenységeket mely rendelkezésre álló alkalmazással végezhetünk - sokan nem is gondolják, hogy a telepítéssel nem csak egy operációs rendszert, de sok fontos alkalmazást is készen kapnak;

  • Áttekintjük a szoftverkezelést, azaz, hogy milyen módon tudunk további alkalmazásokat telepíteni és a meglévőket naprakészen tartani. Megemlítünk néhány további alkalmazást, melyek érdeklődésre tarthatnak számot;

  • Végül adunk néhány tippet és hasznos információt a problémamegoldással kapcsolatban.
Reméljük, hogy sokaknak segítségül szolgál majd ez az írás a Linux (Mint 12) megismerésében!

Bár igyekeztünk az útmutatót többen, alaposan átnézni, nem lehet kizárni, hogy valamilyen hiba vagy pontatlanság maradt benne. Ha ilyesmit észleltek, kérlek jelezzétek nekünk. Az útmutatóval kapcsolatos észrevételeiteket, javaslataitokat vagy kérdéseiteket kommentként vagy e-mailben várjuk.

Előkészületek, ismerkedés a live környezettel

Mielőtt nekikezdünk, legelső lépésként egy Linux Mint lemezképet kell letöltenünk, jelen esetben a Linux Mint 12-ét. Itt több választásunk is van, hiszen a Linux Mint 12 CD és DVD formában, 32 és 64 bites verzióban is elérhető.

A teljes rendszert a kb. 1 GB méretű DVD tartalmazza, így aki teheti, ezt válassza. A CD formátumú lemezképből hiányzik néhány alkalmazás és kodek, amiket ugyan utólag könnyen telepíthetünk, de mi az útmutatóban a DVD formátumból indulunk ki. (Közben megjelent a magyar lokalizált verzió is, ami innen tölthető le (CD, 32 bit). Az útmutatóban az angol DVD-t használtuk.)

A 32 bites verziót mind 32, mind 64 bites rendszeren használhatjuk, a 64 bites verzióhoz viszont 64 bites processzor szükségeltetik.

Maga a letöltés történhet közvetlenül az ún. tükörszerverekről, vagy a torrent fájlt letöltve, torrent kliens használatával. Akármelyik módszert választjuk, végül egy .iso kiterjesztésű fájt kapunk. Ezt a fájt kell ezután lemezképként (és nem normál fájlként) egy DVD-re írnunk. (A telepítés lehetséges pendrive-ról is, erről itt olvashatunk.)

Következő lépésként erről a DVD-ről indítjuk a számítógépet. Ha mégis a meglévő operációs rendszerünk indulna el, valószínűleg külön engedélyeznünk kell a CD-ről való bootolást a BIOS beállításainál.

A Linux Mint DVD sok más Linux disztribúcióéhoz hasonlóan nem csak telepítésre, hanem a rendszer előzetes, a számítógép módosítása nélkül történő kipróbálására is alkalmas. Amikor tehát a számítógépet egy Linux Mint CD-ről vagy DVD-ről indítjuk, először egy angol nyelvű, ún. live környezetbe jutunk.

A live rendszer legfontosabb jellemzője, hogy érintetlenül hagyja a merevlemezt, futásához csak a DVD-t és a számítógép memóriáját veszi igénybe. Ebből következően:
  • A rendszer indulása és működése a szokásosnál lassabb lesz;

  • Minden módosítás, amit a rendszeren végzünk, a háttérkép változtatástól a programtelepítésig, elvész a kikapcsolást követően;

  • A számítógépen található operációs rendszer és adatok biztonságban vannak, azokat nem fogjuk véletlenül letörölni vagy módosítani.
Ez a környezet kiválóan alkalmas a rendszerrel való ismerkedésre, hiszen csaknem mindent kipróbálhatunk, amit egy telepített rendszeren tennénk: netezhetünk, hallgathatunk zenét, olvashatunk és szerkeszthetünk dokumentumokat, sőt, programokat is telepíthetünk (ha van internet kapcsolatunk).

Felmérhetjük a live környezetben azt is, hogy a számítógépünk mennyire Linux kompatibilis, hiszen azok a hardvereszközök, melyek itt működnek, minden valószínűség szerint a telepített rendszeren sem okoznak majd gondot.

Ha úgy döntünk, hogy szeretnénk a Linux Mintet a számítógépre telepíteni, azt az Asztalon található „Install Linux Mint" ikonra kattintva tehetjük meg. A telepítés lépéseiről hamarosan részletesen szó esik majd.

A rendszer kipróbálásán és telepítésén kívül használható még egy live CD/DVD a már a gépen található operációs rendszer és adatok módosítására és megmentésére is, a merevlemezen található adatok ugyanis a live környezetből is elérhetők. Erre akkor lehet például szükségünk, ha a meglévő rendszerünk valamiért nem indul el, vagy fertőzött. Ha az Asztalon található „Computer" ikonra kattintunk, az alábbi ablak nyílik meg:


A képen a „File System" jelenti a live rendszert, a „250 GB Hard Diskhez" tartozó ikonok pedig a valódi merevlemezünket és a rajta található partíciókat, melyeket kattintással megnyithatunk. A Windows az ntfs fájlrendszert használja a partíciók formázására, a Linux Mint pedig az ntfs-3g modul segítségével képes annak biztonságos írására és olvasására. Az ily módon végrehajtott módosítások (pl. új fájl létrehozatala) a gép kikapcsolását követően is érvényben maradnak.

Most, hogy megtudtuk, mi mindenre használható a live rendszer, eldönthetjük, hogy rögtön nekifogunk a telepítésnek, vagy inkább megismerkedünk az asztali környezettel és a rendelkezésre álló alkalmazásokkal. A linkelt útmutatókban szereplő képek már magyar nyelvű, telepített rendszeren készültek, így "szótárként" is használhatjuk őket.

Ha több időt töltünk a live környezetben, valószínűleg hamar zavaróvá válik az angol billentyűzetkiosztás. A következő lépésekkel változtathatunk rajta:

Menu → System Tools → System Settings → Keyboard Layout, majd a harmadik, Layouts fülön ezt látjuk:


Kattintsunk a bal alsó sarokban található plusz jelre, majd adjuk hozzá a billentyűkiosztásokhoz a magyart (Hungarian). Ez ekkor az angol alá, a lista második helyére kerül. Jelöljük ki a magyart, majd kattintsunk a plusz jel mellett kettővel jobbra található felfelé nyílra, ezzel a magyart tettük alapértelmezetté. Nincsen OK gomb, a beállítás már érvényes, egyszerűen zárjuk be az ablakot.

Ha végeztünk a live környezet tanulmányozásával, és neki szeretnénk kezdeni a telepítésnek, lépjünk tovább a telepítésről szóló oldalra.

2012. február 4., szombat

A Linux Mint 12 telepítése

Ha a Linux Mint telepítése mellett döntöttünk, kattintsunk az Asztalon található "Install Linux Mint" feliratú ikonra. A telepítés kb. 20-30 percbe telik, és közben nyugodtan dolgozhatunk a live környezetben.

A telepítő program üdvözlő ablakában a legördülő listából rögtön kiválaszthatjuk a magyar nyelvet. Innentől kezdve a legtöbb felirat magyarul lesz, de maradt néhány lefordítatlan kifejezés - ezekre külön kitérünk majd.

A második képernyőn összefoglalást kapunk a telepítés előfeltételeiről, valamint arról is, hogy ezek teljesülnek-e:


Ha minden rendben, kattintsunk a folytatásra, és ekkor érünk el a telepítés egyetlen bonyolultabb lépéséhez, a particionáláshoz.  Most döntjük el, hogy a Linux Mint mekkora és milyen partíciókat használjon, illetve mi történjen a számítógépünkön lévő más operációs rendszerrel, adatainkkal.

Bár a particionálás általában rendben zajlik, az esetlegesen elkövetett hibák végleges adatvesztést eredményezhetnek, ezért megkezdése előtt mindig minden fontos adatunkról készítsünk biztonsági másolatot.

Particionálás

Ezen az oldalon mindazokat az információkat foglaljuk össze, melyek a kézi particionálás megértéséhez és sikeres végrehajtásához szükségesek. Speciális esetekre itt sem térünk ki: az általunk tárgyalt általános esetben egy darab merevlemezünk és BIOS-szal rendelkező számítógépünk van.

Általános ismeretek

A Wikipedia definíciója szerint a partíció a merevlemez egy önálló logikai egysége, amely fájlrendszer tárolására alkalmas. Ahhoz, hogy egy merevlemezt használni tudjunk, legalább egy formázott partíciót kell tartalmaznia.

A partíciókkal kapcsolatosan először is a következő általános információkat kell szem előtt tartanunk:
  • Egy merevlemezen maximum 4 darab fizikai, ún. elsődleges partíció alakítható ki.

  • Ezek közül maximum 1 darab lehet ún. kiterjesztett partíció, ami további, ún. logikai partíciókat tartalmazhat. Ez teszi lehetővé a merevlemez négynél több részre osztását (ha ugyanis több operációs rendszerünk van egy gépen, négy partíció gyakran nem elég). Bármelyik linuxos partíciónk lehet logikai, még a rendszerpartíció is.
Amikor a telepítésnél a kézi particionálást (tehát a harmadik, "Valami más" opciót) választjuk, a particionáló szoftver megmutatja nekünk az aktuális partíciós táblánkat, azaz azt, hogy pillanatnyilag milyen és mekkora részekre van felosztva a merevlemezünk. Nálam pl. így néz ki:


Asztali környezetek

Az asztali környezet a számítógépre való bejelentkezés után megjelenő, alkalmazások futtatására és kezelésére szolgáló felület (Ubuntu súgó által használt definíció).

Általában az asztali környezetet is az operációs rendszer részének szokás tekinteni, ami részben jogos, mert a legtöbb operációs rendszernek egy, vagy egy alapértelmezett asztali könyezete van. Linuxon ugyanakkor gyakran előfordul, hogy egy disztribúció több asztali környezetet is kínál, vagy ha nem, akkor is lehetőségünk van magunknak újakat telepíteni, miközben az alaprendszer és a telepített alkalmazások változatlanok maradnak. (Valójában az asztali környezet a puszta felületnél azért többet jelent és több mindent befolyásol, de ez inkább a fejlesztők számára bír jelentőséggel.)

A legelterjedtebb Linuxon használt környezetek a Gnome és a KDE. Az Linux Mint itt tárgyalt, ún. Main kiadásában a Gnome az alapértelmezett felület.

Gnome
A Gnome projekt háza táján lezajlott változások miatt a Gnome hagyományos (Gnome 2) és új (Gnome 3) környezete között igen nagy a kinézet- és működésbeli különbség is. Ez a változás erősen megosztotta a felhasználói közösséget, és megalakult a MATE projekt, mely a jövőben már nem fejlesztett és nem is támogatott Gnome 2 életben tartása céljából, annak kódjából kiindulva egy új környezetet indított útjára. A MATE a Gnome 2 kedvelői számára szeretné megőrizni a megszokott környezetet, továbbfejlesztésével pedig lehetővé tenni annak hosszú távú használatát.

A Gnome 3 (amit a továbbiakban csak Gnome-nak nevezünk majd) egy teljesen más típusú, modernebb, de kevésbé testreszabható környezet.

A Linux Mint fejlesztői igyekeztek mindkét tábor igényeit kielégíteni, ezért a Linux Mint 12 Main kiadásában a felhasználók a bejelentkező képernyőn a Gnome és a MATE között választhatnak. Fontos megértenünk, hogy a bejelentkezéskor válaszott asztali környezet a rendszerbeállításokat és a rendelkezésre álló alkalmazásokat nem befolyásolja, valójában ugyanazt a rendszert használjuk, így akár azt is megtehetjük, hogy bejelentkezésenként más-más környezetet választunk.

Bár az asztali környezetek önállóan is viszonylag gyorsan felfedezhetők és megszokhatók, azoknak a kedvéért, akik nem látták, nem használták még őket, vagy csak szeretnék tudni, hogy mire számítsanak, mindkét könyezetről készítettünk egy illusztrált bemutató oldalt:

Gnome                        MATE

Egyéb asztali környezetek

A Linux Mint 12 emellett elérhető KDE környezettel is, a fejlesztők pedig nemrég jelentették be egy új, Gnome-ra épülő saját környezet, a Cinnamon kialakítását.

Az eddig említett összes környezet közös jellemzője, hogy viszonylag erőforrásigényesek, így régi, gyenge gépeken nem mindig működnek megfelelően.

Léteznek még további, kisebb igényű, ún. lightweight asztali környezetek is, melyek közül a legismertebbek az XFCE, az LXDE valamint a Fluxbox ablakkezelő. A Linux Mint egyes kiadásaiból ilyen változatokat is kínál, ezek azonban kívül esnek útmutatónk tárgyán.

Gnome

Gnome alatt az útmutató további részében a Gnome 3-as verzióját értjük, ami a Linux Mint 12 alapértelmezett asztali könyezete. A MATE is telepítve van, de ha nem választjuk ki a bejelentkező képernyőn, vagy ha live módban használjuk a rendszert, a Gnome indul el.

A Gnome Shell a Gnome 3 alapértelmezett felülete, amit a bejelentkezéskor látható listában csak Gnome-ként jelölnek. A Gnome Shell azonban a korábbi környezetektől eltérően a megfelelő működéshez igényli a videokártya hardveres gyorsítását. Ha ez nem biztosított, pl. mert régi a videokártyánk vagy még nem telepített zárt illesztőprogramot igényel, az ún. fallback (csökkentett) módba jutunk.

Attól függően tehát, hogy adottak voltak-e a feltételek, live módban és első bejelentkezésünkkor az alábbi két felület valamenyikével találkoztunk:



MATE

 A MATE környezet, mint arról már szó esett, a hagyományos Gnome 2 folytatásaként jött létre. Célja, hogy minél inkább hasonlítson a megszokott Gnome-ra, így nagyjából ugyanolyan kinézetet és beállításokat találhatunk benne. Aki nem ismerte a Gnome 2-t, annak ez is újdonság, tekintsük tehát át röviden a MATE asztali környezet jellemzőit.

A bejelentkezési képernyőn a nevünk melletti fogaskerékre kattintva választhatjuk ki a MATE-et, bejelentkezés után pedig ilyen asztal fogad bennünket:


A MATE a hagyományos megközelítésnek megfelelően egy (alsó) panelt tartalmaz, melyen a Menü, az ablaklista, a dátum és az állapotjelző ikonok helyezkednek el. A panel tulajdonságait, elhelyezkedését, a rajta megjelenített elemeket beállításokkal módosíthatjuk.

MintMenü

A MATE-ben a megszokott MintMenü-t használhatjuk, ami a Gnome Shellben találhatóval ellentétben teljes funkcionalitással és magyarítással rendelkezik:


Alkalmazások

A Linux Mint nem csak a szigorúan vett operációs rendszert, hanem számos felhasználói alkalmazást is tartalmaz. Ezeket a live környezetben és a telepített verzióban is rögtön használhatjuk. Akárcsak a Linux Mint, ezek az alkalmazások is ingyenesen és legálisan használható, nyílt forráskódú, többnyire GPL licenc alá eső szoftverek.

Bár könnyedén telepíthetünk további alkalmazásokat, az alapigények kiszolgálására valószínűleg elegendők lesznek ezek a készen kapott, a rendszernek eleve részét képező alkalmazások.

Lássuk, melyik tevékenységre milyen programot találunk a live környezetben vagy frissen telepített rendszerünkön.

Fájlkezelő: Nautilus

A Nautilus fájlkezelő tulajdonképpen a Gnome asztali környezet része, és a fájlkezelőktől megszokott funkciókkal bír: segítségével különböző nézetekben böngészhetjük, mozgathatjuk, módosíthatjuk adatainkat.

Szoftverkezelés

Mint láttuk, a Linux Mint eleve számos alkalmazást nyújt nekünk, ám előbb-utóbb igényünk lesz arra, hogy saját magunk is telepítsünk szoftvert. Ezen az oldalon azt tekintjük át, hogy hogyan tudunk a Linux Minttel alkalmazásokat telepíteni és hogyan tarthatjuk a rendszerünket naprakészen. Megemlítünk néhány olyan alkalmazást is, ami nincs alapértelmezetten telepítve, de általános érdeklődésre tarthat számot.

Csomagkezelés
Linuxon a szoftverkezelés a Windowson megszokottól gyökeresen eltérően történik. A hivatalos felhasználói kézikönyvben ez a témakör részletes ismertetésre kerül, így itt most csak a mindennapi szoftverkezeléshez szükséges információkra szorítkozunk.

A legfontosabb linuxos jellegzetesség az ún. csomagkezelés, azaz, hogy a szoftverek ún. csomagokba vannak rendezve. Egy-egy csomag tartalmaz valamilyen szoftvert és azokat az információkat, amelyek alapján a szoftver kezelését - telepítését, beállítását, számon tartását, eltávolítását - a csomagkezelő rendszer végzi. A csomagkezelő rendszer felelős a csomaginformációk és maguk a csomagok letöltéséért is, ennél a feladatnál pedig az ún. szoftverforrásokat veszi figyelembe.

A szoftvercsomagokat általában az adott disztribúció készíti és tartja karban, illetve kínálja letöltésre saját szerverein, ún. tárolókon keresztül. A szoftverforrások ezen tárolók listáját jelentik. Mivel a Linux Mint az Ubuntun alapul, a szoftverforrások között az ubuntus tárolók szerepelnek, valamint egy Linux Mintes tároló, mely a Mint-specifikus alkalmazásokat tartalmazza.

Mindez azt jelenti, hogy amikor szoftvert akarunk telepíteni, a csomagot a csomagkezelő segítségével, a disztribúció szervereiről töltjük le, nem pedig böngészővel, közvetlenül az internetről. Ez még akkor is így van, ha a szoftvert egy jól ismert gyártó, pl. az Adobe gyártja, aki honlapján elérhetővé teszi a program Linuxos verzióját. A disztribúción keresztül való letöltés sok biztonsági és kompatibilitási problémát kiszűr, így amikor csak lehetőség van rá, erősen ajánlott. A Linux Mint által használt tárolókban több, mint 30000 csomag áll rendelkezésre, így a legtöbb linuxos alkalmazáshoz találni fogunk csomagot.

Szoftvertelepítés és -eltávolítás
Most, hogy tisztáztuk, hogy a csomagokat a csomagkezelő segítségével kezeljük, nézzük meg, hogyan néz ez ki a gyakorlatban. A csomagokat a háttérben mindig ugyanaz az APT nevű rendszer kezeli, ezért a következő alkalmazások közül egyszerre csak egy lehet nyitva (csak egy használhatja az APT-ot). A szoftverkezelési műveletekhez biztonsági okokból meg kell adnunk a jelszavunkat.

A Synaptic csomagkezelő egy sok Linux disztribúció által használt, komplex grafikus alkalmazás, melynek segítségével:
  • nevük és leírásuk alapján kereshetünk a csomagok között;

  • eredetük, funkciójuk szerint szűrhetjük őket;

  • megnézhetjük jellemzőiket és állapotukat;

  • telepíthetjük, újratelepíthetjük és eltávolíthatjuk őket.
A Synaptic-kal való csomagtelepítést az Opera telepítésén és eltávolításán keresztül, ebben a videóban mutatjuk be. A videó Windowson való lejátszásához 4-es vagy annál újabb Firefox vagy a VLC legújabb verziója szükséges, mely innen tölthető le.


A Szoftverkezelő a Linux Mint által fejlesztett alkalmazás, amelyben az elérhető szoftvereket a kezdőoldalon funkció szerinti csoportosításban láthatjuk. Külön kategóriát alkotnak a legnépszerűbb alkalmazások. A jobb felső sarokban található keresőmező segítségéveI itt is kereshetünk a csomagnevek és leírások között. A kiválasztott alkalmazásra kattintva annak "adatlapja" jelenik meg, melyen az alkalmazás (angol nyelvű) leírása, képernyőkép és felhasználói vélemények találhatók. Ezen az oldalon keresztül van lehetőségünk az alkalmazás telepítésére vagy eltávolítására is.

Problémamegoldás

Bármennyire is törekszik a Linux Mint a stabilitásra és felhasználóbarát működésre, egy operációs rendszer komplex dolog. Előbb-utóbb elkerülhetetül kerülünk olyan helyzetbe, amikor valamilyen problémát kell megoldanunk, vagy valamilyen kérdésnek kell utánajárnunk. Ehhez szeretnénk ebben a fejezetben néhány tippet adni. Remélhetőleg ritkán kell majd alkalmaznunk az itt leírtakat, de az oldal elolvasásával szerzett információk növelhetik a biztonságérzetünket, és a rendszer működésére való rálátásunkat.

A probléma átgondolása
Ha gondunk akad, első körben érdemes nyugodtan átgondolni, hogy milyen lépések vezettek a problémához, vissza tudjuk-e fordítani azokat, mit mondanak a hibaüzenetek, találkoztunk-e már hasonlóval. A problémát higgadtan, tárgyilagosan szemlélve sokkal könnyebb megtalálni a megoldást, mintha kétségbe esünk.

Internetes megoldáskeresés
Ha magunktól nem jut eszünkbe semmi, és ismerősünk sincs, akihez tanácsért fordulhatnánk, érdemes szétnézni az interneten. Bár ez kicsit közhelyes, valóban rengeteg információ található a keresők segítségével, és viszonylag valószínűtlen, hogy egy bizonyos problémával mi találkozzunk elsőként.

Az internetes kereséssel kapcsolatosan a következő problémák szoktak felvetődni:
  • Mit, hol keressünk?

  • Honnan tudjuk megállapítani, hogy mi releváns a mi rendszerünkre nézve?

  • Hogyan tudjuk értelmezni a talált információt vagy megoldást?

Mit, hol keressünk?
Leginkább az ismert keresőmotorokat érdemes használnunk, mert ezek gyakran jobban működnek, mint az egyes oldalak keresői. A keresendő kifejezésre nincs tuti recept, de legesélyesebbek akkor vagyunk, ha a konkrét hibaüzenetre, akár idézőjelekkel keresünk. Ha erre túl sok, vagy nem releváns találatot kapunk, érdemes kiegészíteni azt a disztribúciónk, asztali környezetünk vagy az érintett alkalmazás nevével, esetleg verziószámával.

Honnan tudjuk megállapítani, hogy mi releváns a mi rendszerünkre nézve?
Ahhoz, hogy eldöntsük, releváns-e a talált információ, a probléma típusától függően különböző dolgokkal kell tisztában lennünk:
  • Ha valamely programmal van problémánk, a program pontos neve és verziószáma szükséges (a verziószámot leginkább a csomagkezelő segítségével érdemes meghatároznunk, a disztribúciók ugyanis bizonyos csomagokat sokszor eltérően jelölnek, így a teljes verziószám a disztribúcióról is hordozhat információt).

  • Ha az asztali környezetről van szó, annak neve és pontos verziója kell, és a disztribúció neve és verziója is fontos lehet.

  • Hardveres problémák esetén a problémás hardver pontos típusára, a kernel verziójára (Linux Mint 12-nél Linux 3.0.0), valamint a disztribúció adataira van szükségünk.

  • Vegyük figyelembe és használjuk ki, hogy a Linux Mint Ubuntu alapú disztribúció, egész pontosan a Linux Mint 12-es (Lisa) verziója alapul az Ubuntu 11.10-es (Natty) verzióján. Az Ubunturól több dokumentáció érhető el mind magyarul, mind angolul, és ezek többsége a Linux Mintre is érvényes. Az egyetlen, problémamegoldás szempontjából lényeges különbség a két disztribúció között az asztali környezet. Az Ubuntu a Unity-nek nevezett környezetet használja, így az ezzel kapcsolatos információknak nem tudjuk hasznát venni. Ha egy problémával kapcsolatban csak egy másik disztribúcióhoz, vagy verzióhoz kötődően találunk megoldási javaslatot, attól még egy próbát megér, lehet, hogy működik.

Hogyan értelmezzük a kapott információkat?
A kezdő Linux felhasználók sokszor azért nem szeretnek önállóan nekifogni a problémamegoldásnak, mert a talált leírások nem térnek ki minden részletre (már feltételeznek bizonyos ismereteket) vagy számukra érthetetlen nyelvezetűek. Erre igazi megoldás csak a tapasztalat, de hamarosan végignézünk néhány praktikus részletet, ami segít nekikezdeni.

Mit tegyünk, ha nem találtunk megoldást?
Ha próbálkoztunk, de nem sikerült megoldást találnunk, valószínűleg már összegyűjtöttük a fent felsorolt információkat. Nincs más dolgunk, mint nyitni egy témát a fórumon, és feltenni a kérdésünket. A sikeres és gyors segítégnyújtásnak nagyon fontos feltétele a probléma megfelelő bemutatása.

Problémától függően az alábbi információk közül mindenképp foglaljuk a leírásba a rendelkezésre állókat:
  • Pontos hibaüzenet és/vagy a probléma tünetei

  • A Linux Mint melyik verzióját használjuk (esetünkben Linux Mint 12 Gnome)?

  • Melyik program melyik verziójával van problémánk?

  • A problémás hardver pontos típusa

  • A problémához vezető lépések és a kijavítására eddig tett kísérletek
"Napló" vezetése
Hasznos gyakorlat, ha minden fontosabb változtatást, amit a rendszeren végzünk, feljegyzünk magunknak. Amikor tesszük, minden egyértelműnek tűnik, de nem is hisszük, milyen gyorsan bele lehet zavarodni abba, hogy mit is, hogyan is csináltunk.
Ez nem csak a problémák megoldásában segít, de egy esetleges újratelepítés esetén is hasznos forrás lehet számunkra, hiszen rögtön tudjuk, milyen programokat kell utólag telepítenünk, milyen módosításokkal szabtuk testre a rendszert, és ha egy olyan problémával találkoznánk, amit már egyszer megoldottunk, azonnal megtaláljuk a megoldást.

Most pedig tekintsük át azokat a legfontosabb gyakorlati ismereteket, melyek a problémamegoldás során hasznunkra válhatnak.

Terminál használata
A Linuxról sokaknak rögtön a parancssor - Terminál - használata jut eszébe. A Linux Mint, mint a legfelhasználóbarátabb Linux disztribúció, igyekszik a terminál kötelező használatát a minimumra csökkenteni. Ezt elég sikeresen teszi, hiszen az egész ismertető során egyszer sem kellett parancsokhoz folyamodnunk. A Linux Mint kézikönyv is hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a terminálra nem mint szükséges rosszra, hanem mint egy erőteljes segédeszközre kell tekintenünk. A Linux parancsokat nem kell fejből tudnunk, de nagyon jól jön, ha néhányukkal és a terminál általános használatával megismerkedünk. A terminál ugyanis a problémák diagnosztizálásának és megoldásának nagyon fontos eszköze lehet.

Az útmutatókban és fórumokon a megoldásokat gyakran akkor is parancsokkal írják le, ha az nem feltétlenül lenne szükséges. Ennek több oka van:
  • A grafikus felületen a megfelelő opcióhoz való navigálás a segítő számára általában hosszabb, bonyolultabb feladat, és aki jól kiigazodik a terminál használatában, annak átláthatóbb, egyszerűbb a "kód", mint a szöveges leírás.

  • A grafikus felülettől független problémák megoldásához asztali környezetenként más-más opciókon keresztül lehet eljutni. A segítséget nyújtó sok esetben nem tudja, milyen asztali környezetet használsz, vagy ő maga nem használta soha. A parancsok ilyen esetben praktikusabbak, hiszen függetlenek az asztali környezettől.

  • A parancsok a nyelvtől is függetlenek. Különösen jól jön ez akkor, ha nem találunk magyar nyelvű megoldást, így ugyanis az angol útmutatóban talált parancsokat ugyanúgy használhatjuk a lokalizált rendszerünkön is.
A leírásokban általában csak megadják a parancsokat, és feltételezik, hogy tudod, hogyan kell őket végrehajtani. Az oldal elolvasása után ez a feltételezés remélhetőleg jogos lesz :)

Először is nyissunk egy terminált! A Terminál az alkalmazások "Kellékek" kategóriájában található, ezenkívül, a menübe vagy az áttekintő nézet keresőjébe való beírással, továbbá a Ctrl + Alt + T billentyűkombinációval is elérhető.

A megnyíló ablakban az ún. promptot látjuk ($ végződéssel), és utána írhatjuk be a parancsokat. Nagyon fontos szem előtt tartani, hogy a Linux - a Windowszal ellentétben - különbséget tesz a kis- és nagybetűk között. Erre mindig figyeljünk oda!