Szoftverkezelés

Mint láttuk, a Linux Mint eleve számos alkalmazást nyújt nekünk, ám előbb-utóbb igényünk lesz arra, hogy saját magunk is telepítsünk szoftvert. Ezen az oldalon azt tekintjük át, hogy hogyan tudunk a Linux Minttel alkalmazásokat telepíteni és hogyan tarthatjuk a rendszerünket naprakészen. Megemlítünk néhány olyan alkalmazást is, ami nincs alapértelmezetten telepítve, de általános érdeklődésre tarthat számot.

Csomagkezelés

Linuxon a szoftverkezelés a Windowson megszokottól gyökeresen eltérően történik. A hivatalos felhasználói kézikönyvben ez a témakör részletes ismertetésre kerül, így itt most csak a mindennapi szoftverkezeléshez szükséges információkra szorítkozunk.

A legfontosabb linuxos jellegzetesség az ún. csomagkezelés, azaz, hogy a szoftverek ún. csomagokba vannak rendezve. Egy-egy csomag tartalmaz valamilyen szoftvert és azokat az információkat, amelyek alapján a szoftver kezelését - telepítését, beállítását, számon tartását, eltávolítását - a csomagkezelő rendszer végzi. A csomagkezelő rendszer felelős a csomaginformációk és maguk a csomagok letöltéséért is, ennél a feladatnál pedig az ún. szoftverforrásokat veszi figyelembe.

A szoftvercsomagokat általában az adott disztribúció készíti és tartja karban, illetve kínálja letöltésre saját szerverein, ún. tárolókon keresztül. A szoftverforrások ezen tárolók listáját jelentik. Mivel a Linux Mint az Ubuntun alapul, a szoftverforrások között az ubuntus tárolók szerepelnek, valamint egy Linux Mintes tároló, mely a Mint-specifikus alkalmazásokat tartalmazza.

Mindez azt jelenti, hogy amikor szoftvert akarunk telepíteni, a csomagot a csomagkezelő segítségével, a disztribúció szervereiről töltjük le, nem pedig böngészővel, közvetlenül az internetről. Ez még akkor is így van, ha a szoftvert egy jól ismert gyártó, pl. az Adobe gyártja, aki honlapján elérhetővé teszi a program Linuxos verzióját. A disztribúción keresztül való letöltés sok biztonsági és kompatibilitási problémát kiszűr, így amikor csak lehetőség van rá, erősen ajánlott. A Linux Mint által használt tárolókban több, mint 30000 csomag áll rendelkezésre, így a legtöbb linuxos alkalmazáshoz találni fogunk csomagot.

Szoftvertelepítés és -eltávolítás

Most, hogy tisztáztuk, hogy a csomagokat a csomagkezelő segítségével kezeljük, nézzük meg, hogyan néz ez ki a gyakorlatban. A csomagokat a háttérben mindig ugyanaz az APT nevű rendszer kezeli, ezért a következő alkalmazások közül egyszerre csak egy lehet nyitva (csak egy használhatja az APT-ot). A szoftverkezelési műveletekhez biztonsági okokból meg kell adnunk a jelszavunkat.

A Synaptic csomagkezelő egy sok Linux disztribúció által használt, komplex grafikus alkalmazás, melynek segítségével:

• nevük és leírásuk alapján kereshetünk a csomagok között;


• eredetük, funkciójuk szerint szűrhetjük őket;


• megnézhetjük jellemzőiket és állapotukat;


• telepíthetjük, újratelepíthetjük és eltávolíthatjuk őket.

A Synaptic-kal való csomagtelepítést az Opera telepítésén és eltávolításán keresztül, ebben a videóban mutatjuk be. A videó Windowson való lejátszásához 4-es vagy annál újabb Firefox vagy a VLC legújabb verziója szükséges, mely innen tölthető le.

A Szoftverkezelő a Linux Mint által fejlesztett alkalmazás, amelyben az elérhető szoftvereket a kezdőoldalon funkció szerinti csoportosításban láthatjuk. Külön kategóriát alkotnak a legnépszerűbb alkalmazások. A jobb felső sarokban található keresőmező segítségéveI itt is kereshetünk a csomagnevek és leírások között. A kiválasztott alkalmazásra kattintva annak "adatlapja" jelenik meg, melyen az alkalmazás (angol nyelvű) leírása, képernyőkép és felhasználói vélemények találhatók. Ezen az oldalon keresztül van lehetőségünk az alkalmazás telepítésére vagy eltávolítására is.

Ebben a videóban a Szoftvertelepítőt használjuk a Chromium böngésző telepítésére és eltávolítására.

PPA-k használata

A PPA (Personal Package Archive, személyes csomagtároló) ubuntus találmány, egy nem hivatalos tároló, melyet a szoftverforrások közé felvéve a csomagkezelő rendszeren keresztül tölthetünk le és telepíthetünk a hivatalos tárolókon kívüli szoftvert. Mivel bárki készíthet PPA-t, a PPA-kból származó csomagok biztonsági szempontból kevésbé jók, mint a disztribúció által nyújtottak, de a PPA-k használata még mindig jobb, mint a programok közvetlenül az internetről való letöltése. PPA-kat sokan készítenek,  így használatuk igen elterjedt.

Mielőtt használni tudnánk egy PPA-t, a PPA címét a szoftverforrások listájához kell adnunk. Egy PPA címe például így nézhet ki: ppa:debfx/virtualbox (Ez a Virtualbox PPA-ja). A hozzáadáshoz nyissuk meg a "Szoftverforrások" párbeszédablakot a Szoftverkezelő → Szerkesztés → Szoftverforrások vagy a Synaptic → Beállítások → Tárolók menüpontokon keresztül, és váltsunk az "Egyéb szoftver" fülre.  Kattintsunk a "Hozzáadásra", írjuk be a PPA címét, majd kattintsunk a "Forrás hozzáadására".

Hogy lássuk az új szoftvereket, frissítenünk kell a csomaglistát. Synapticban ezt a bal felső sarokban található "Frissítés" gombbal tehetjük meg. A frissítés után a megszokott módon kereshetünk rá a PPA-ból telepítendő csomagra.

A frissítés során elképzelhető, hogy ezzel a hibaüzenettel találkozunk:

Ezt azt jelenti, hogy a PPA nyilvános kulcsát nem vettük fel a PPA hozzáadásával. A hibaüzenet nem jelent komoly problémát, de elkerülhető, ha a PPA-t nem a "Szoftverforrásokon", hanem a terminálon keresztül, a sudo add-apt-repository ppa:ppa/címe paranccsal, esetünkben tehát így vesszük fel:

$ sudo add-apt-repository ppa:debfx/virtualbox

Ebben az esetben is megjelenhet viszont az alábbi hibaüzenet, mielőtt a PPA-ból származó szoftvert ténylegesen telepítenénk. Ha megbízunk a PPA-ban, nyugodtan kattintsunk a "Kijelölés" gombra, és a szoftver fel fog települni.

Melyek azok a helyzetek, amikor mégiscsak a netről töltjük le a csomagokat?

Ha egy program nem érhető el a disztribúció tárolójában, és PPA-ból sem, de a gyártó honlapján letölthető a Linuxra készített verzió, letöltjük a linuxos csomagot.

Ejtsünk itt gyorsan pár szót a csomagformátumokról. Két széles körben használt linuxos csomagformátum van: az rpm és a deb. A deb fájlok a Debian csomagokat jelölik, és mivel a Linux Mint az Ubuntun alapul, ami pedig a Debianon, Linux Minten deb csomagokat használunk.

A honlapokon általában három formátumban tölthetjük le a programokat: .deb, .rpm, .tar.gz. Töltsük le a .deb fájlt, majd a fájlra duplán kattintva megnyílik a GDebi csomagkezelő, mely elvégzi a csomag telepítését és beállítását. A csomag ezután a Synaptic-on keresztül is látható, kezelhető és eltávolítható lesz.

Az rpm fájl a Linux disztribúciók egy másik nagy családjában használt formátum. Van olyan szoftver, mely lehetővé teszi a fájl deb-bé konvertálását (ez az alien), de erre most nem térünk ki, mivel ilyesmire igen ritkán van szükség (velem még soha nem fordult elő). A tar.gz pedig egy tömörített fájl, amely az esetek többségében a szoftver forráskódját tartalmazza. A forráskódból először le kell fordítani a szoftvert, majd az így kapott ún. binárist közvetlenül vagy csomagként telepíteni. A forrásból fordítás a Linux Mint felhasználók körében ritkán alkalmazott és még ritkábban szükséges tevékenység, így nem képezi az útmutató tárgyát.

A rendszer frissítése

A felsorolt módszerekkel minden valószínűség szerint az összes kívánt alkalmazást telepíteni tudtuk. Egyetlen feladatunk maradt: a rendszer naprakészen tartása. Linuxon ez rendkívül egyszerűen működik: a csomagkezelő rendszer a szoftverfrissítéseket is kezeli, és ez a szolgáltatás nem csak az alapértelmezett, hanem az általunk telepített szoftverekre is kiterjed. Nekünk ehhez mindössze annyit kell tennünk, hogy időközönként elvégezzük a frissítést.

A Linux Mint által készített Frissítéskezelő a frissítéseket biztonságosság szerint egytől ötös skálán osztályozza, és alapértelmezett esetben csak az 1-es, 2-es és 3-as szintű (kevésbé kockázatos) szoftverfrissítéseket mutatja és jelöli ki. A 4-es és 5-ös szintbe az aszali környezettel, az illesztőprogramokkal és a kernellel kapcsolatos frissítések tartoznak. Mivel a Linux Mint kiadások kb. fél évente követik egymást, nem gond, ha egy-egy kiadáson belül ezek a komponensek változatlanok maradnak.

A rendszer telepítése után rögtön végezzünk egy szoftverfrissítést, hogy a csomagjainkat a telepítő megjelentekori állapotukról a jelenlegire frissítjük. Amennyiben a frissítés során valamelyik konfigurációs fájl cseréjéről kérdeznek minket, mindig mondjunk igent a cserére.

A továbbiakban a felső panelen található pajzs alakú ikon tájékoztat minket arról, hogy van-e valamilyen telepítendő frissítés. Amennyiben az ikonon zöld pipát látunk, minden naprakész, ha pedig kék "i" betűt, frissítések várakoznak. Linuxon a frissítések után a számítógépet szinte soha nem kell újraindítanunk.

Egyéb alkalmazások

Most, hogy tudjuk, miként telepítsünk alkalmazásokat, felsorolunk néhány olyan szoftvert, mely nem része az alaprendszernek, de valamilyen okból éreklődésre tarthat számot. Nincs lehetőségünk ezeket az alkalmazásokat részletekbe menően bemutatni, mindössze ötleteket szeretnénk adni. Az alkalmazásoknál a nevük után zárójelben minden esetben megjelöljük a telepítendő csomagokat.

Böngészők: Amint a videókban látni lehetett, az ismert böngészők közül a Firefoxon kívül telepíthetjük még az Operát (opera) és a Chromiumot (chromium-browser). Ez utóbbi szinte azonos a Google Chrome-mal.

VirtualBox: A VirtualBox (virtualbox) segítségével virtuális gépeket hozhatunk létre, melyekre vendég operációs rendszereket telepíthetünk. A vendég rendszerek a gazdagép erőforrásait használják, emiatt lassabbak, mint a valódi gépek, de jól jöhetnek, ha egy-egy operációs rendszert tesztelése vagy ritka használata miatt nem szeretnénk a merevlemezre telepíteni. A vendég operációs rendszert alkalmazásként futtatjuk, és saját alkalmazásokat telepíthetünk rá.

Wine: A Wine (wine vagy wine3) a Windowsra készült programok Linux alatti futtatását teszi lehetővé egy ún. kompatibilitási réteg létrehozásával. A Wine főként játékok és néhány népszerű, de Linuxra nem elérhető program futtatására használható, de elméletileg bármilyen exe fájlt megnyithatunk vele. A gyakorlatban nem minden program működik jól a Wine-nal, valamelyik pedig el sem indul. A Wine adatbázisában láthatjuk, hogy mely programok milyen értékelést kapnak. A Wine telepítéséről itt és itt találhatunk további információkat. A wine3 nevű csomag a Wine újabb, de még béta verzióját telepíti.

Online tárhely és fájlszinkronizáció: A Dropbox (dropbox) és az UbuntuOne (ubuntuone-client és ubuntuone-control-panel) egyaránt olyan szoftverek és szolgáltatások, amiknek használatával 2GB ingyenes online tárhelyhez jutunk. Azon a gépen, ahol telepítjük a Dropboxot vagy az UbuntuOne-t, létrejön egy helyi könyvtár, és az ebbe helyezett fájlok az online tárgyhelyre automatikusan feltöltődnek, interneten keresztül is elérhetők lesznek, más, a felhasználói fiókunkhoz kapcsolt gépeken pedig automatikusan letöltődnek. Mindkét szolgáltatás lehetővé teszi a tartalmak megosztását is, valamint díjfizetés ellenében bővíthető a tárhely. A Dropbox telepítéséről részletesebben itt olvashatunk. A két alkalmazás egyazon gépen is használható.

Vírusirtó: Linuxon nagyon ritkák a vírusfertőzések, így nem szükséges, hogy folyamatosan fusson valamilyen antivírus program. A vírusok többsége Windowsra íródott, így azon túl, hogy nem tud észrevétlenül települni a gépünkre, egyébként sem tudna kárt tenni a rendszerünkben. Ha nekünk nem is okoznak tehát gondot a vírusok, az általunk letöltött fájlok között akadhat fertőzött. Legtöbben, akik antivírus programot használnak Linuxon, azért teszik, hogy az általuk továbbküldött fájlokat ellenőrizzék vele. Erre a célra telepíthetjük pl. a Clamav nevű vírusirtót (clamav és clamavtk), melyet majd "Vírusirtó" néven találhatunk meg az alkalmazások között. Segítségével könnyedén ellenőrizhetjük fájlok, könyvtárak fertőzésmentességét.

Boinc: Szeretnék még néhány szót ejteni a Boinc-ról, mely egy elosztott számításokat lehetővé tevő szoftver. Az elosztott számítás azt jelenti, hogy egy nagy számításigényű feladatot sok gép között szétosztanak, amik aztán együttesen könnyen és gyorsan elvégzik a feladatot. Ezt a módszert számos kutatás kihasználja, többek között erre a technológiára épül a betegségekkel, környezeti problémákkal foglalkozó Word Community Grid, és a földön kívüli életet kutató SETI@home projekt is.

Ha a Boinc kliensét telepítjük, csatlakozhatunk valamelyik projekthez, ezután a szoftver fogadja az adott projekt feladatait, számítógépünk felesleges processzoridejét használja a számítások elvégzésére, majd visszaküldi az eredményeket. Mindez automatikusan történik, ha nem akarjuk, nem kell figyelemmel követnünk. A Boinc futásának nincs észrevehető hatása a számítógép teljesítményére, ugyanakkor nagy segítségére lehetünk vele ezeknek a fontos kutatásoknak.

Egyebek: Azok közül az alkalmazások közül, melyeket nem kell bemutatni, telepíthető például a Google Earth (googleearth), a Skype (skype), a Picasa (picasa), valamint a Minitube (minitube) linuxos verziója. Képnézegető alkalmazásként az F-Spotot  (f-spot) vagy a Mirage-t (mirage) tudom ajánlani.

Ha minden igaz, mostmár az összes fontos alkalmazás fent van a gépünkön, amire mindennapi igényekkel rendelkező felhasználóként szükségünk lehet. Nincs más dolgunk, mint használni és naprakészen tartani a rendszert. Ha azonban több részlet érdekel minket, vagy valamilyen problémával szembesülünk, érdemes elolvasnunk az alapszintű problémamegoldásról szóló fejezetet is.