A Linux Mint 12 telepítése

Ha a Linux Mint telepítése mellett döntöttünk, kattintsunk az Asztalon található "Install Linux Mint" feliratú ikonra. A telepítés kb. 20-30 percbe telik, és közben nyugodtan dolgozhatunk a live környezetben.

A telepítő program üdvözlő ablakában a legördülő listából rögtön kiválaszthatjuk a magyar nyelvet. Innentől kezdve a legtöbb felirat magyarul lesz, de maradt néhány lefordítatlan kifejezés - ezekre külön kitérünk majd.

A második képernyőn összefoglalást kapunk a telepítés előfeltételeiről, valamint arról is, hogy ezek teljesülnek-e:

Ha minden rendben, kattintsunk a folytatásra, és ekkor érünk el a telepítés egyetlen bonyolultabb lépéséhez, a particionáláshoz.  Most döntjük el, hogy a Linux Mint mekkora és milyen partíciókat használjon, illetve mi történjen a számítógépünkön lévő más operációs rendszerrel, adatainkkal.

Bár a particionálás általában rendben zajlik, az esetlegesen elkövetett hibák végleges adatvesztést eredményezhetnek, ezért megkezdése előtt mindig minden fontos adatunkról készítsünk biztonsági másolatot.

A Linux Mint intelligens telepítője az alábbi lehetőségeket ajánlja fel nekünk:

Kezdőknek általában az első két lehetőséget javasolják, mivel ezekhez nem kell mélyebb ismeretekkel rendelkezni a particionálással és a linuxos terminológiával kapcsolatosan.

Ha jelenleg Windowst használsz, és a jövőben is szükséged lesz valamilyen, csak Windowson elérhető programra, a következő lehetőségeid vannak:

• Ún. dual boot-os rendszer kialakítása; ennek lényege, hogy mindkét operációs rendszer telepítve lesz, és a számítógép indításakor megjelenő képernyőn kiválaszthatod, hogy melyik induljon el (a fenti felsorolásban ezt az első opció jelenti). Ugyanezt elérheted egyébként a Mint4Win alkalmazással is, mely a Linux Mintet a Windowsból, mint egy alkalmazást telepíti.


• A Wine nevű alkalmazás segítségével bizonyos Windowsos (.exe) programok Linuxon is használhatóvá válnak. Nem minden alkalmazásra igaz ez, és nem garantált a hibátlan működés. Az így futtatható alkalmazások listáját itt, a telepítéssel és haladóbb beállításokkal kapcsolatos további információt pedig a linkelt útmutatókban találhatsz.


• Harmadik lehetőségként használhatsz ún. virtuális gépet, melybe egy vendég operációs rendszert, pl. Windowst telepíthetsz (a valódi gépekhez hasonlóan ez is csak akkor legális, ha rendelkezel jogtiszta Windowszal). Ezt legegyszerűbben a Virtualbox szoftver segítségével oldhatod meg. A virtuális operációs rendszer a Linuxon belül, alkalmazásként fog futni, és a gazdagép memóriájának egy részét használja. Ebből eredően a virtuális gépen futó alkalmazások általában lassabban működnek, mintha valódi gépen futnának.

Kezdők számára ezek közül általában az első, dual boot-os módszer ajánlott, egyrészt, mert ezt a telepítés során, minden további szoftver és beállítás nélkül létrehozhatjuk, másrészt azért, mert sokaknak biztonságérzetet nyújt a tudat, hogy bármikor visszatérhetnek az ismert környezetbe.

Fontos! Ha Windowst és Linuxot is akarsz használni ugyanazon a gépen, először mindig a Windowst telepítsd. Ellenkező esetben a Windows telepítése után csak a Windows indul majd (mivel a telepítés során felülírja a Linux rendszerindítóját). Ezt a problémát meg lehet ugyan oldani, de több fáradsággal jár, és kezdőknek nem ajánlott.

Ha tehát a dual boot-os rendszer mellett döntöttünk, a fenti képernyőn az első lehetőséget választjuk, a folytatásra kattintunk, majd egy ehhez hasonló képernyő fogad minket:

Mint látható, nálam "a másik rendszer" egy openSUSE (egy másik Linux disztribúció), de ez ne zavarjon meg senkit. A lényeg, hogy a felkínált megoldás szerint azt a 14.5 GB-os partíciót, amelyen jelenleg a másik operációs rendszer van, ketté bontjuk és 6.7 GB-ot a Linux Mintnek adunk belőle. A pontos méreteket a partíciót kettébontó elválasztóvonal tologatásával állíthatjuk be. Ha elégedettek vagyunk a látvánnyal, kattintsunk a "Telepítés most" gombra.

Ha ellenben úgy döntünk, hogy szakítunk minden más operációs rendszerrel, és a lemezen lévő adatokra sincs már szükségünk, választhatjuk a telepítésnél a második, "Merevlemez törlése és Linux Mint telepítése" opciót. Természetesen akkor is választhatjuk ezt a lehetőséget, ha a merevlemez még üres. Miután a folytatásra kattintunk, a következő ablak jelenik meg:

Ahogy említettem, kezdőknek általában e két választási lehetőség valamelyikét ajánlják, személyes véleményem szerint azonban egy operációs rendszer telepítése során a particionálás az egyetlen olyan, kicsivel mélyebb ismereteket igénylő feladat, mellyel még a kezdő felhasználóknak is érdemes tisztában lenniük, hiszen ekkor dől el, hogy mi hova, mekkora helyre kerül, és későbbi módosítási lehetőségeinket is ez határozza meg.

Bár az automatikus egymás mellé telepítés általában jól működik, mégiscsak a telepítő maga találja ki, hogy melyik létező partíciót "áldozza fel", és ez lehet, hogy nem ugyanaz, mint amit mi választanánk (láthatjuk a képernyőn, hogy négy kisebb partíciót meg se mutat nekünk). Ezen túl az automatikus particionálás során a telepítő nem hoz létre ún. swap partíciót, ami nélkül pedig a számítógép hibernálása nem (vagy csak bonyolult módon) lehetséges, és aminek hiánya kis memóriával rendelkező gépeknél lassúsághoz vezethet.

Azok számára, akik ez alapján mégis a "Valami más" lehetőséget választják, vagy csak jobban szeretnék átlátni a particionálás kérdéskörét, egy külön oldalt készítettünk erről a témáról. Az útmutató elolvasása után valószínűleg azok is neki mernek majd vágni a kézi particionálásnak, akik korábban még nem csináltak ilyet.

Akárhogyan is döntöttünk a particionálással kapcsolatosan, mostanra elindítottuk a tényleges telepítést, és még néhány kérdésre kell választ adnunk:

Hol tartózkodunk...

Milyen nyelvet és billentyűzetkiosztást szeretnénk használni...

A következő ablakban fontos döntéseket kell hoznunk: Itt kell megadnunk nevünket (ez látszik majd az Asztalunk jobb felső sarkában), gép- és felhasználónevünket, valamint jelszavunkat. Eldönthetjük, hogy automatikusan bejelentkezzünk-e a gépbe indítás után, valamint, hogy a saját mappa titkosítva legyen-e. Ha mindent megadtunk, kattintsunk ismét a folytatásra.

A következő ablakban profiilképet választunk: készíthetünk magunkról képet a webkameránkkal, vagy választhatunk a felkínáltak közül:

Következő lépésként, ha a telepítő talált valamilyen importálható felhasználót, kiválaszthatjuk és importálhatjuk a dokumentumait és beállításait. Ennek hiányában folytassuk.

Mostantól kezdve már csak pár percet kell várnunk a telepítés befejeződésére, közben pedig egy, a Linux Mintet bemutató prezentációt tekinthetünk meg:

Miután a telepítés véget ért, folytathatjuk a live környezet használatát, vagy újra is indíthatjuk a gépet, hogy immár a telepített Linux Mintbe léphessünk be (újraindítás előtt távolítsuk el a DVD-t):

Bejelentkezés után a Linux Mint üdvözlő képernyője fogad majd minket, ahol sok hasznos linket találhatunk. Az alsó opció kipipálásával vagy üresen hagyásával dönthetjük el, hogy később is megjelenjen-e ez az ablak:

 

Ha eddig még nem tettük, most felfedezhetjük az asztali környezeteket és a rendelkezésre álló alkalmazásokat.