Gnome

Gnome alatt az útmutató további részében a Gnome 3-as verzióját értjük, ami a Linux Mint 12 alapértelmezett asztali könyezete. A MATE is telepítve van, de ha nem választjuk ki a bejelentkező képernyőn, vagy ha live módban használjuk a rendszert, a Gnome indul el.

A Gnome Shell a Gnome 3 alapértelmezett felülete, amit a bejelentkezéskor látható listában csak Gnome-ként jelölnek. A Gnome Shell azonban a korábbi környezetektől eltérően a megfelelő működéshez igényli a videokártya hardveres gyorsítását. Ha ez nem biztosított, pl. mert régi a videokártyánk vagy még nem telepített zárt illesztőprogramot igényel, az ún. fallback (csökkentett) módba jutunk.

Attól függően tehát, hogy adottak voltak-e a feltételek, live módban és első bejelentkezésünkkor az alábbi két felület valamenyikével találkoztunk:

Az első képen látható fallback mód elrendezésében és működésében jobban hasonlít a klasszikus Gnome-ra, de ez ne tévesszen meg minket. Ha hagyományos Gnome felületre vágyunk, a MATE a megfelelő választás, hiszen a Gnome fallback mód egy átmeneti megoldás, amit a Gnome tervei szerint idővel elhagy majd.

Amennyiben nem indul nálunk a Gnome Shell, csak a fallback mód, valószínűleg zárt illesztőprogramra van szükségünk. A Linux Minten ezt könnyen telepíthetjük: nyissuk meg a menüből a "Rendszereszközök" között található "További illesztőprogramok" (angolul "Additional drivers") menüpontot. A rendszer ezt követően automatikusan felméri és tudtunkra adja, hogy van-e valamilyen telepítendő illesztőprogram. Amennyiben talál ilyet, telepítsük, majd indítsuk újra a gépet. Ha minden jól megy, mostmár a második képen látható felület jelenik meg.

Elképzelhető, hogy a telepített rendszer csak részlegesen lesz magyar. Vannak sajnos olyan menüpontok és alkalmazások, melyeknek még nem tökéletes a lokalizáltsága. Ezen a problémán sokat segíthetünk, ha elvégzünk egy rendszerfrissítést és telepítjük a language-pack-gnome-hu, firefox-locale-hu és libreoffice-l10n-hu csomagokat, majd a biztonság kedvéért ki- és visszajelentkezünk. A szoftverkezelésről bővebben itt lesz szó. A képernyőképek a már magyarított rendszerről készültek.

A továbbiakban a Mintes Gnome Shell működését fogjuk bemutatni - ha tovább olvasunk, megértjük majd a kiemelés jelentőségét is. Nézzük meg most részletesebben, hogyan működik ez a környezet, és mit hol találhatunk!

Az alsó panel

Az alsó panelen a bal alsó sarokban található a "Menü", melyet megnyitva a bal oldali oszlopban a kedvencek listáját találjuk, jobbra pedig az alkalmazások csoportjait és a helyeket (Places). Ezekre kattintva a jobb oldalon újabb, a tartalmukat részletező oszlop jelenik meg. A fenti mezőben megadott kulcsszavak keresési eredménye is ebben az oszlopban látszik.

Az alsó panelen a menü mellett a más környezetekben megszokott módon a futó alkalmazások ablaklistája látható.

A panel jobb oldalán a számozott téglalapok a munkaterületeket jelölik. A munkaterület virtuális asztalt jelent: alkalmazásainkat több külön asztalon nyithatjuk meg, ami megkönnyíti az áttekintést. A munkaterületek között a Ctrl + Alt + jobb/bal nyíl billentyűkombinációval, vagy a munkaterületnek megfelelő téglalapra kattintva válthatunk. A Gnome 3-ban mindig eggyel több munkaterületünk van, mint amennyit kihasználunk, az utolsó tehát mindig üres. Ha nyitunk rajta egy ablakot, vagy valamelyik alkalmazást  áthelyezzük rá, létrejön egy újabb üres munkaterület. Hasonlóan, egy munkaterület megürülése esetén a munkaterületek száma csökken. Az ablakok a munkaterületek között a Shift + Ctrl + Alt + jobb/bal nyíl billentyűkombinációval mozgathatók.

Az áttekintő nézet

A felső panel bal oldalán található végtelenség jelre kattintva (sőt, az egérmutatót abba a sarokba mozgatva) megnyílik a Gnome Shell jellegzetes áttekintő nézete:

A bal oldali oszlop a kedvenceket mutatja, mellette pedig az adott munkaterületen éppen futó alkalmazások ablakait láthatjuk. Valamelyikre duplán kattintva az áttekintő nézetből az adott alkalmazás ablakához jutunk.

Az "Ablakok" nézetből válthatunk az "Alkalmazások" nézetre is, ekkor a rendelkezésre álló alkalmazások listája jelenik meg ABC sorrendben. Az alkalmazásokat szűrhetjük csoportok szerint is, ha a jobb oldalon látható valamelyik kategóriára kattintunk.

A jobb felső sarokban található keresőbe az áttekintő nézet megnyitását követően azonnal (belekattintás nélkül) írhatunk, és Entert nyomva az első találat nyílik meg. A találatok között alkalmazások, beállítások, helyek és dokumentumok szerepelhetnek. Az alul látható Wikipedia és Google gombokra kattintva ezen oldalak keresője jelenik meg.

A felső panel

A felső panel jobb oldalán különböző menüpontokat, ikonokat láthatunk:

A jobb sarokban található a saját nevünkkel jelzett "Me menu", amelyre kattintva beállíthatjuk a használt üzenetküldő és közösségi alkalmazásokon az állapotunkat, ki-be kapcsolhatjuk a rendszertől érkező értesítéseket, megnyithatjuk a rendszerbeállításokat, és kijelentkezhetünk vagy leállíthatjuk a gépet.

A saját menü mellett az időre kattintva a naptár kisalkalmazás nyílik meg. A hónap áttekintésén kívül láthatjuk betervezett tevékenységeinket is, valamint elérhetjük innen a dátum- és időbeállításokat.

A következő két ikonon az akkumulátor állapotát és a hálózati kapcsolatokat láthatjuk. Ezeken keresztül érhetjük el az energia- és a hálózati beállításokat is.

Balra a hangszóró ikon a hangbeállításokat mutatja, a mellette lévő hangjegy ikon pedig - amennyiben éppen zenét hallgatunk - a zenelejátszó irányítására használható.

Az utolsó ikon a Mint Frissítéskezelőjéhez tartozik, erről az alkalmazásról a rendszer karbantartásánál bővebben szó esik majd. Ha az ikonon zöld pipát látunk, a rendszer naprakész, ha pedig kék "i" betűt, mint pl. az energiabeállításos képen, frissítések várakoznak. Ha üres fehér, a rendszer állapotáról valamilyen okból nincs információnk.

További funkciók

Sok más környezethez hasonlóan a futó alkalmazások közti váltásra a Gnome Shellben is az Alt + Tab billentyűkombináció használható, utána pedig a nyilakkal navigálhatunk az ikonok között.

Említésre érdemes még az Alt + F2 billentyűkombináció, mely parancs (alkalmazás) futtatását teszi lehetővé. Ennek használatához a megjelenő ablakba az alkalmazás pontos nevét kell beírunk. A Futtatás ablakból az Esc billentyű lenyomásával léphetünk ki.

A Gnome Shellben az ablakokat a képernyő bal vagy jobb oldalára maximalizálhatjuk, lehetővé téve a képernyő két alkalmazás közti megosztását. Ehhez az alkalmazás ablakát az egyik irányba, a képernyő széléig rántjuk, majd, amikor képernyő felén halvány körvonal jelenik meg, elengedjük. Az ily módon maximalizált ablakot az ellenkező irányba rántva visszaállíthatjuk az eredeti méretét. Teljes méretre maximalizáláshoz az ablakot felfelé rántjuk.

A Shell testreszabása

A Gnome Shell radikálisan szakított a megszokott asztali környezettel, olyan újításokat bevezetve, amik sokak számára használhatósági problémát jelentettek. Mindemellett a Gnome Shell a megszokottnál lényegesen kevesebb testreszabási lehetőséget kínál a felhasználók számára, megnehezítve ezzel a változtatást és csökkentve a választási, beállítási lehetőségek Linuxon hagyományosan magas számát.

A Gnome Shell ugyanakkor fejlesztői szempontból igen rugalmas, kinézete és viselkedése Javascript bővítményeken keresztül nagy mértékben befolyásolható. A Mint csapat a Gnome Shell néhány általánosan népszerűtlen jellemzőjén  ilyen bővítményekkel változtatott, így a Minten található alapértelmezett felületet valójában a Gnome Shell és a Mint által készített bővítmények (MGSE) együttesen alakítják ki.

A bővítményeket és a Gnome Shell néhány elemét a "Speciális beállítások" (Advanced Settings) eszközön keresztül lehet könnyen kezelni. Ha ebben kikapcsolunk minden MGSE bővítményt, láthatjuk, hogy hogyan festene a natúr Gnome Shell:

Mint látható, az MGSE nélküli Gnome Shellből hiányzik az alsó panel, így a menü és az ablaklista is, más a témája,  találunk fent egy plusz ikont, mely az akadálymentesítési beállításokat tartalmazza, a saját menüből pedig hiányzik a Leállítás opció (csak akkor jelenik meg, ha lenyomjuk az Alt gombot). Ezenkívül az áttekintő nézet is eltér kissé a Mintes alapértelmezettől.

Ezeket a különbségeket mind-mind a bővítmények okozzák, melyeket egyenként ki-be kapcsolhatunk, így a két felület elemeit kedvünkre kombinálhatjuk. A Gnome Shell bővítmények száma folyamatosan nő, így a netről letöltve további bővítményeket telepíthetünk. A letöltést követően csak a "Shell bővítmények telepítése" gombra kell kattintanunk, majd kiválasztani a telepítendő bővítményt.

Egy-egy módosítás érvénybe lépéséhez újra kell tölteni a Gnome Shellt. Ezt a legkíméletesebb módon (kijelentkezés és az éppen futó alkalmazások bezárása nélkül) a már említett Futtatás menü segítségével tehetjük meg: parancsként egyszerűen egy "r" betűt írjunk be, majd nyomjuk meg az Entert.

Most pedig, hogy már kiismerjük magunkat az asztali környezetben, ideje megnéznünk, hogy milyen hasznos alkalmazások állnak rendelkezésünkre frissen telepített (vagy live) rendszerünkön.